A Magyar Filmakadémia az első Aranyérem díjátadóját tartotta meg a magyar kultúra napján, 2025. január 22-én az Uránia Filmszínházban, ahol nyolc kiváló szakembert díjazott a filmes szakma elismeréseként.
A Magyar Filmakadémia Aranyérem díjátadóval ünnepelte meg a magyar kultúra napját.
Aranyérmet kapott Bíró Tibor, a CineFest Miskolc Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója; Demeter István, az Alexander Trauner Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója; Márta István Erkel Ferenc-díjas zeneszerző; Mikulás Ferenc Balázs Béla-díjas producer, a Kecskemétfilm ügyvezetője, a Kecskeméti Animációs Fesztivál igazgatója; Novák János Jászai Mari-díjas zeneszerző, rendező; Taba Miklós, a Nemzeti Filmiroda igazgatója; Siflis Zoltán Balázs Béla-díjas vajdasági filmrendező és Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia Film és Fotóművészeti tagozatának elnöke.
Az Aranyérmeket a Magyar Filmakadémia közösségének azon tagjai kapják, akik kiemelkedő tevékenységükkel vagy akár életművükkel szolgálták a magyar mozgóképkultúrát. Az egyesület elnöksége nyolc szakembernek ítélte oda a díjat.
Első alkalommal Kollarik Tamás, Gerebics Sándor, Novák Emil és Skrabski Fruzsina, a Magyar Filmakadémia elnökség egy részének a tagjai szavazták meg a Filmakadémia Aranyérmeinek honoráltjait, a jövőben, a szabályozott eljárásrend szerint a szekciók terjeszthetnek fel tagjaik közül jelöltet az elismerésre.
Ebből az alkalomból ünnepi interjúkat adtak a díjazottak, a Magyar Filmakadémia elnökségi tagjai neves filmművészekkel.
Siflis Zoltán vajdasági filmrendező:
Igen, meg kell erősítenem, hogy magam is kellemesen meglepődtem, amikor a közelmúltban megkaptam az értesítést, hogy ezt az új díjat, amit a Magyar Filmakadémia életmű jutalmazásra oszt ki a filmes kollégáknak, én is megkapom. Ez a számomra azért jelentős, mert egyben többféle üzenete is van. Egyrészt az, hogy a személyes filmes pályámat itt az anyaországban is figyelemmel kísérik, de van egy másik üzenete is, hogy a filmes munka, a történelmi kisebbség és a történelem filmes megörökítése, ami a határon túli régióban történik, egyben rajta keresztül, ez az alkotó filmes munka is díjazva van, hiszen ilyenkor a figyelem középpontjába kerül. Ez egyben a nemzet egyesítés egy jelképe az irodalomnak a zenében már sokkal korábban megvolt, én úgy érzem, a Magyar Filmakadémia az utóbbi években kifejtett tevékenysége pont ezt a hiányt próbálja bepótolni hogy a filmművészet is egységes legyen, arról tudjunk, őrizzük, ápoljuk ismertessük az anyaországgal hogy az anyaországi központi szellemi energia megjelent határon túl is. Különösen azért örülök, hogy első ízben vajdasági délvidéki alkotó kapta meg az elismerést. Siflis Zoltán filmes alkotó vagyok, most már több, mint ötven éve igyekszem a Délvidéken ápolni és meghonosítani a filmművészet különböző műfajait, különös tekintettel arra, hogy a határon túli régiókról tudni kell, kevesen tudják, hogy már a hetvenes évek közepén, mint Vicsek Károly filmrendező (https://nfi.hu/hu/alkoto/vicsek-karoly) olyan jelentős játékfilmeket készítettek, amely a volt nagy Jugoszlávia vagy nemzetközi fesztiválokon is díjat kaptak, akkor indult el ott a játék-, és dokumentumfilmgyártás.
Én a nyolcvanas évek közepén kezdtem el a szociográfiai tényfeltáró dokumentumfilmeket forgatni, mégpedig úgy, hogy nyári filmes tábort szerveztem, és itt próbáltuk azokat a történelmileg nagyon fontos délvidéki magyar kisebbséges történeket feldolgozni és bemutatni azokkal, akik tudtak például az 1944/1945-ös magyar áldozatokról. Ezeket a témákat tűztem úgymond feladatul, hogy ezeket fel kell dolgozni, és ehhez a munkához igyekeztem megnyerni filmes kollégákat.
Az általam kezdeményezett szociográfia filmmel szerettünk volna hiteles főleg dokumentumfilmeket készíteni, amiről viszont az akkori rezsim televízió a magyar alkotó egyfelől nem tudtak úgymond anyagokat készíteni, és egyben az volt akkor a szándékom, hogy nem csak a filmeseket rávenni egy ilyen feladatra, hanem arra számítottam, hogy ha egy vagy két politikailag kényes nemkívánatos témát sikerül filmes formanyelven elmesélni. Az a közösség megbecsülését is megemeli,. azok a traumák, amit egy közösség megél bárhol, tudjuk, hogy ha nincsenek megfogalmazva az irodalomban, az tovább roncsolja az embereket és azt a fajta bátor magatartást, hogy tudjanak róla beszélni. Tudjuk, hogy a fájdalom, a lelki fájdalom amit a történelemben megél, azt kibeszéléssel lehet gyógyítani. Ilyen formában ez nagyon fontos. Főleg a mozgókép, az a legjobb, a befogadásra, a film, ha jól meg van csinálva, sokkal több embert ér el, érint meg, és az egészséges nemzet tudathoz ilyen formában jelentősen hozzájárul a filmművészet. Ezen a téren meg én úgy érzem, hogy európai szinten is a magyar filmművészet valóság feltárulás periódus időszaka Európa szinten is jelentős és én azért vagyok boldog, hogy ez az erő, ami Magyarországon honosodott meg, kezdte el, úgymond életre kelt, sikerült áthozni, meghonosítani a Délvidéken. Feltételezem, tudom most már, hogy ilyen hasonló közösségi tragédiákat éltek át Felvidéken, Erdélyben, máshol is, sőt feltételezem, hogy még nyugaton is, amit ideális közegnek tartanak. Mindenhol vannak olyan sorsok, megpróbálnak érvényesülni a tudományban. vagy nyugaton, érdemes megörökíteni, hogy milyen belső lelki erőre volt szükség, hogy elérjenek olyan eredményeket, amiket az egyetemes magyar közösség büszkén emleget. Ez a munka, ez a tényfeltáró dokumentarista filmes iskolát, vagy hagyományt már fiatal generációk is művelnek, mert ezzel egyesíti a magyar nemzetet. Ezeket a traumákat, nincs olyan nemzet, akinek ne érne trauma, és most az egész világ trauma sorozat előtt áll, legalábbis az én véleményem szerint. Tavaly fejeztem be A kapus halála című filmet, egy ismert fradista nagybácsim. A sportolók is itt próbáltak az anyaországban népszerűségre szert tenni, tragikusan végződött történet, és tavaly sikerült feldolgozni és látom, hogy még ott Szerbiában is nagy érdeklődéssel nézik és örülnek, mert ugye a mai szerbiai területén született, akkor is Szerbia volt a második világháború idején, de valahogy mintha a többségiek is örülnének, hogy ezek a traumák megörökítenék. Szeretném, újabb kori politikai küzdelmet és sikertörténetet feldolgozni.
Dr. Taba Miklós, a Nemzeti Filmiroda igazgatója
Dr. Taba Miklós vagyok, a Nemzeti Filmirodát képviselem ezen a rendezvényen ahogy azt a pár szavas köszöntőben is mondtam, én nagyon komolyan gondolom, hogy alapvetően nem tipikus, hogy az alapjaiban művészekből álló szervezet ilyen háttérembereket díjaz és én úgy gondolom, hogy ennek az okát próbálom felkutatni. Valahol ott lehet a magyarázata, hogy a Filmiroda, ami tavaly volt húsz éves, az érzésem, véleményem, visszajelzések alapján reális módon törekszik képviselni azt a szerepét, hogy a feladata kiszolgálni azt az alkotó közösséget, ami Magyarországon létezik, hozzá segíteni őket ahhoz. hogy meg tudják valósítani az alkotásaikat, az álmaikat, amit elképzelnek, és hogy ebben a tevékenységükben alapvetően soha nem az vezetett minket, hogy akadályozzuk, hanem valahogy mindig próbáltuk a jognak az eszközeivel érvényre juttatni a lehetőségeket, amivel a segítségünket, alapvetően a gyártási támogatásokat, de sorolhatnám hosszan, próbáljuk közvetíteni az alkotók számára.
Számomra ez a megtiszteltetés, nem csak a szavak, vagy az udvariasság mondatja velem, felemelő érzés, egy ilyen nívós színvonalas társaságban egy ilyen díjat átvenni, ezúton is nagyon szépen köszönöm akik nyilvánvalóan nem a személyemen keresztül, hanem az iroda felé kimutatták és kinyilvánították azt a figyelmet, egy kicsit az alkotók horizontján túlmenően is vannak tevékenységek, szervezetek, akiknek a munkája hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon ezek a művek megszülessenek, köszönöm még egyszer.
Demeter István, a Tisza Mozi Kft. ügyvezetője, az Alexander Trauner Nemzetközi Filmfesztivál korábbi igazgatója
Demeter István vagyok Szolnokról a Tisza Mozi Kft. ügyvezetője és valóban betöltöttem a fesztiváligazgatói címet hosszú időn keresztül a Szolnoki Képzőművészeti és Tudományok Filmfesztiválos. Néhány nap múlva lesz 45 éve, hogy a filmszakmában dolgozom.
- február 1.én kerültem a Szolnok megyei Mozifilm Vállalathoz és voltam a jászsági mozi üzemeltetője és az elmúlt 45 év egy rendkívül gazdag lehetőséget adott számomra, hogy próbáljam egyesíteni a film, a magyar kultúra és a közönség találkozását.
Tulajdonképpen ezt csináltam egész életemben közönségtalálkozókkal, filmes programokkal, és egyéb kulturális eseményekkel, valamint a filmfesztiválon is. Ez most a mai napon a Filmakadémiától átvenni az érmet ez rendkívüli időpontban egy rendkívüli esemény, hiszen december óta a magyar film újra szárnyal, idén is a magyar mozi újra visszatalált nem csak a magyar filmhez, hanem általában a filmművészethez és a magyar kultúrához. Olyan nézőszámot produkál az utóbbi három nagy játékfilm megjelenés, telt házakkal mennek a mozik, hogy újra egy aranykor látszik elkezdődni, és ez nagyon jó érzéssel tölt el, amikor egy ilyen rangos kitüntetés időszakában egy ilyen filmes időszakot élhetünk meg, hogy a magyar film mennyire sikeres. Én itt a díj átvételekor megfeledkeztem róla, tudom, hogy elcsépelt szlogen, de az én esetemben ez
valóban tény és valóság, hogy nagyon köszönöm a családomnak hosszú időn keresztül most már munkatársként is elkísérnek és két lányom és fiam és feleségem is a vállalkozásban dolgozik, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a díjat megkaphassam azt a tevékenységet és munkát elvégezve.
Bíró Tibor, a CineFest Miskolc Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója
Bíró Tibor vagyok Miskolcról, a Miskolcon lévő CineFest Nonprofit Kft-nek vagyok az ügyvezető igazgatója immár több, mint 30 éve, a cég fennállásának 30. évfordulója óta és az üzemeltetéssel foglalkozunk. Jelen pillanatban is két művészmozi termet üzemeltetünk Miskolcon,valamint tavaly volt húsz éve annak, hogy útjára indítottuk a Miskolc Nemzetközi Filmfesztivált, ami CineFest névre hallgat és úgy gondolom, hogy már Magyarország egyik jelentős Filmfesztiváljává vált.
A mozi és a filmfesztivál az mindig is nekem a szívemhez közeli dolog volt és azt gondolom, hogy az eddigi tevékenységünkkel arra törekedtünk, hogy a művészi, és azon belül a magyar filmnek is méltó otthont adjunk, hiszen amikor a 2000-es években a mozipiac úgymond ketté vált multiplex mozikra és hagyományos mozikra, mi a hagyományos utat választottuk és a mi missziónk és küldetésünk az volt, hogy minden olyan filmnek, ami Magyarországon megjelenik, és a kereskedelmi mozik vagy be sem mutatják, vagy nagyon rövid ideig vetítik, sorra biztosítjuk ezt a lehetőséget a miskolci nézőknek a megyében egyébként egyedüliként, vagy a környéken egyedüliként, hogy a művészfilmekhez és a magyar filmekhez minden esetben hozzá férjenek a nézők. Ehhez kapcsolódott a filmfesztivál elindítása is, amiben legnagyobb örömünkre azt kell mondjam, hogy az elmúlt években mindazon magyar filmek, amelyek a nyár végén, kerülnek a mozikba, minden esetben a magyarországi premierjükhöz a mi fesztiválunkon szokott megjelenni. A premier előtti filmeket mutatjuk be a fesztiválon és úgy érezzük, hogy a magyar alkotók nagyon szívesen jönnek hozzánk és számunkra nem kérdés az, hogy a premier a miskolci fesztiválon legyen.Nekem nagy megtiszteltetés az is, hogy több funkcióm mellett, hiszen a Nemzetközi Artmozi Szövetség igazgatótanácsának is tajga vagyok, a Magyar Filmakadémia tagsága különösen sokat jelent számomra, mert hiszen ez az első olyan hazai szervezet, amelyben azt gondolom, én is tapasztalatokat adhatok át, és kaphatok másoktól is, ezért nagyra értékelem az Akadémia tagságát, valamint az külön megtisztelő, hogy most ezt az újonnan alapított díjat az elsők között vehettem át, amelyet nagyon köszönök.
Szeretettel gratulálok,.és amit elmondott, sok reményt mutat a jövőre a magyar filmvilágban. Miskolc egy kapu minden felé minden irányban és még közelebb viszi hozzánk a filmeket, egy remek kezdeményezés és valósuljanak meg a továbbiakban is nagy sikerrel. Nagyon köszönöm.
Márta István Erkel Ferenc-díjas zeneszerző
Miután első alkalommal történik és valószínű nem utolsó alkalommal történik, hogy egy ilyenfajta megbecsülést kapnak olyan filmesek vagy olyan filmiparhoz közelebb álló emberek, akik ezt megérdemlik, ez egy nagyon örvendetes díj. jómagam kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert a Filmakadémia elnökségi tagja vagyok a filmzene tagozatot vezetem és engem is meglepetésként ért hisz nem tudtam, hogy én is a javasoltak között leszek. Ténylegesen meglepődtem amikor kaptam értesítést és amellett, hogy nagyon örültem, megtiszteltetés volt, hiszen ez egy szakmai díj. Még jobban örültem Novák János barátomnak, nagyon sokat dolgoztunk annak idején együtt. Kiváló nem csak színházi szakember zeneszerző, sok értékes minőségi zenét tett le a magyar filmipar számára és természetesen nem csak zenészekről van szó, hanem olyan emberekről és alkotókról, rendezőkről dokumentumfilm rendezőről, vagy egyszerűen csak valamilyen módon kapcsolódó szakemberekről, akik közül rengetegen érdemelnek minimum aranyérmet. Szeretném, ha a jövőben is ez a fajta tradíció folytatódna és minél többen kaphatnák meg ezt az aranyérmet. Jól esik, nyilván jól esik hogy egyfajta életműnek nem is elbírálása, megemlékezés arról az életműről vagy munkáról, amit az életükben csináltak, ahogy nekem is.
Szeretettel gratulálok, és akkor legyen úgy, ahogy mondta, hogy legyen folytatása a filmes szakmát hozza olyan mértékben össze, hogy ne győzzék az Oscar jelölésekkel felvenni a magyar megvalósításban.
Szeretném hozzátenni, hogy természetesen hálás vagyok azoknak a filmrendezőknek és alkotóknak, akikkel együtt dolgozhattam. Sajnos sokan nem élhetnek már Kardos Ferenc, András Ferenc, Vitézy Lászlóval hála az Istennek, Jeles Andrással, Felvidéki Judittal több, mint harminc filmzene, amit jegyezhetek, és számos olyan felvétel, annak idején a Lumumba utcában, ma Róna utcai zeneteremben vagy akár a Magyar rádió hatos stúdiójában. Ott is csináltunk filmzenefelvételeket, ahol kiváló hangmérnökökkel tudtam együtt dolgozni, de életemnek fontos állomása volt és maga a film természetesen. Akkor nem volt digitális technika hanem slejfnikre dolgoztunk, hajszál pontosan kellett tizedes másodperchez filmekhez komponálni és felvenni, mint zenei zeneszerző rengeteget tanultam és nem csak a film zeneszerzésről, hanem a film történelméről, kultúráról én ezt köszönhetem az említett filmrendezőknek.
Dr. Kollarik Tamás A Magyar Filmakadémia Elnökségének tagja, Magyar Filmdíjjal és Bánffy Miklós-díjjal elismert filmes szakember, filmalkotó, egyetemi oktató
A Magyar Filmakadémia tavaly ünnepelte alapításának a 10. évfordulóját és ennek az évnek az ünnepében határoztuk el, hogy minden évben a szakma jeles képviselői számára, akik a Filmakadémia tagjai is egyben, egy akadémiai aranyérmet nyújtunk át részben az eddigi filmtevékenységükért, adott esetben az életművükért.
Ebben az évben tehát a 2025-ös évben nyolc kiváló magyar filmes kapta meg a Filmakadémia aranyérmét több területről kiválasztva őket. Maga a Filmakadémia aranyérem odaítélését egy hosszas és kiterjedt egyeztetési folyamat előzte meg és ennek a végén a Filmakadémia elnöksége, tehát az elnökség egy része döntött az aranyérmesekről, említettem nyolc filmakadémiai tagnak aranyérmet adtunk, köztük két film alkotóknak, Siflis Zoltán vajdasági magyar filmrendezőnek, akinek az életműve szabad azt mondani, önmagáért beszél, ahogy Zsigmond Dezső életműve is, aki a Magyar Művészeti Akadémia akadémikusa a Film- és Fotóművészeti Tagozat elnöke is. Amellett díjaztunk olyan filmeseket, akik a filmszakma egész területén működnek közre vagy fejtik ki tevékenységüket
ilyen volt Dr. Taba Miklós a Nemzeti Filmiroda vezetője, jogász, és a Filmművészeti Egyetem gyártásvezetői szakán végzett és aki az elmúlt három évtizedben a filmszakma filmigazgatás területen működött és 2004 óta a magyar filmtörvény elfogadása óta vezeti a Nemzeti Filmirodát most már 21 éve, és az ő tevékenysége és szakmai jelenléte azt gondoljuk egy hosszas és kiterjedt egyeztetés után, hogy kiérdemelte az akadémia aranyérmét .
A filmakadémia aranyérmet átadtuk olyan filmes filmfesztivál igazgatónak, akinek az életműve nagyon sok esetben túl is terjeszkedik a filmfesztivál igazgatóságán, pl. Demeter István, aki amellett, hogy filmalkotóként is közreműködött, számos filmben volt alkotó szereplő. Több, mint három évtizeden át vezette a szolnoki Tisza mozit és a Szolnoki Nemzetközi Filmfesztivál vezetője volt egészen 2020-ig. Demeter István neve minden filmes számára jól ismert, az elismerését semmilyen kulturális filmes fórumon még indokolni sem kell, hiszen az életműve önmagáért beszél, csak úgy, mint Bíró Tiboré, aki a CineFest Miskolci Filmfesztivál igazgatója a Magyar Art-mozi Egyesület most jelenleg alelnöke.
Díjaztuk emellett Mikulás Ferencet, akinek az életművének felsorolásához hosszabb lexikont kellene itt felolvasnom, a Kecskeméti Film Kft. ügyvezetője több évtizede, a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál létrehozója és igazgatója. A legendás magyar animációs producer a nevéhez fűzhető animációs filmek végtelen hosszát nincs módunk felsorolni, de akár a magyar népmese sorozatokat megemlítjük, nem szorul külön indokolásra az ő elismerése, emellett a filmes alkotók mellett díjaztunk két zeneszerzőt, akiknek a kulturális közéletben betöltött szerepeinek
A filmhez való kapcsolódása minden magyar kultúra szerető állampolgár számára ismert Novák János a Kolibri Színház volt igazgatója legendás magyar kulturális közéleti ember.
Márta Istvánt nem kell senkinek bemutatni Magyarországon. Ők nyolcan kapták meg első alkalommal a Magyar Filmakadémia aranyérmeket Budapesten és büszkék vagyunk arra, hogy ilyen szép számban eljött a magyar filmszakma, és arra is nagyon büszkék vagyunk, hogy minden díjazott képviseltette itt magát, Bízunk benne, hogy a következő évben ez a hagyományteremtő rendezvény még inkább szerepel a magyar filmes közéletben.
Ez egy nagyszerű döntés volt, hogy pont a magyar kultúra napján kerültek átadásra.
Így van, ez egy szándékolt döntés volt, igen.
Ha meg a nyolcas számot nézzük, nyolcan részesültek elismerésben, nekem a nyolcas szám jelentése a végtelen és a boldogság, tehát a filmvilágra szálljon ez a végtelen és a boldogság, ezt kívánom, és a munkájukhoz további sikert kívánok
Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia Film és Fotóművészeti tagozatának elnöke
Éppen néhány nappal ezelőtt voltam Szatmárcsekén ahol Kölcsey Ferenc nemzeti imája, a Himnuszunk megszületett. Lassan fél évszázada választott szülőföldemnek tartom ezt a szatmári részt, ott van mellette egy kis üdülőházam, egy parasztházam Szatmárcseke mellett nagyjából, Tiszacsécsén meg egy másik híresség Móricz Zsigmondnak a születési helye volt, így a kultúra napja alkalmából azt gondolom, ahogy azt szokták mondani, hogy nem is lehettem volna jobb helyen. Annak idején Csekében, Szatmárcsekén hat évvel ezelőtt megkaptam a Kölcsey emlékplakettet, a Kölcsey díjat aminek különösen örültem és az egyéb díjazások mellett számomra talán ez a legfontosabb mert ezt a tájat ismerem az embereivel együtt, mint ahogy Kölcsey is ismerte. Valamikor hajnalban azt mondta, a nagy mű megszületett a magyar nép, a magyar nemzet himnusza. Az a helyzet, hogy most ez az Aranyérem arra készteti az embert, hogy egy kicsit szembe nézzen a valósággal. Azzal mindig nehéz szembe nézni konkrétan, hogy 1982 óta készítek dokumentum- és játékfilmeket, kilenc játékfilm mellett lassan kétszáz dokumentumfilmet is készítettem és negyvennél több nemzetközi és hazai díjazásban részesültem különböző nemzetközi és hazai fesztiválokon. Engem a magyar vidék rendezőjének szoktak hívni, mert a nagy Budapest centrikussággal szemben talán azért is, mert nem Szatmárban, hanem Heves megyében születtem, ebben a kis városban nagyon nagyon sok időt töltöttem már gyerekkoromban nagyszüleim révén és kétfelől származom olyan értelemben, hogy az én nagyapámnak, az erdélyi származású, köztiszteletben álló orvosnak a későbbiekben a Trianon nevű őrület után át kellett Magyarországra jönnie és Gyöngyöspatán volt orvos. Természetesen a másik vonalat is említem, ahol éppen az Esterházy Jánosról szóló film lengyel magyar koprodukcióban készült filmünket forgattuk, ez pedig a másik része az elszakított magyarságnak, ahol a másik nagyapám született. Tulajdonképpen minden ősöm Nagy Magyarországon és a határon kívül élt és született és valahogy ez a dolog az, hogy a határon túliság és mégis a magyarság és a vidékiség rányomta az összes filmemre, dokumentum és játékfilmemre a bélyegét mert ez olyan, hogy nem csak beszélni kell róla, hanem az emberek genetikájában, a lelke mélyén kimondatlan gondolatokban éli meg valahogy, amikor alkot és dolgozik, ez vezérli, és ilyen alkotásokat hoz létre azért, hogy azok akik ezeket a filmeket nézik, és látva nézik ezeket, nem mindegy, hogy hogyan, azoknak is fogalmuk legyen arról a világról, amiről most épp az ünnepségen beszéltünk, hogy ez a mostani világunk is pillanatok alatt történelemmé változik és a történelem nem része lesz, és a nagy kérdés, hogy vajon ki viszi tovább ki viszi át a szerelmet írja Nagy László ki lesz az, aki a mi munkánknak az örököse lesz és akikért nekünk érdemes volt ezeket az alkotásokat elkészíteni, hogy egy kor lenyomatai legyenek. Gondolok itt történelmi filmekre, de a jelenkorról szóló mozikra is.
A szívemből beszélt és nagyon hálás vagyok a gondolataiért. Bízom abban, hogy megszólítjuk a fiatalokat és elérjük náluk a a filmeken keresztül, hogy megismerik az ismeretlent, amit nem tanítottak nekik és vágyakozni fognak hogy fölfedezzék a mi magyar küldetésünknek a lényegét, amiben az egész nemzet van benne a határon belül vagy kívüli és el is felejthetjük a határokat, a lényeg az, hogy minden magyar, éljen akárhol a világban, otthon érezhesse magát és ne legyen üldözött hanem megbecsült része minden nemzetben, ahol éppen él, mert a magyar emberekkel kapcsolatban azt tudom, érzem, tudom, hogy egy olyan ajándékot kaptak a Jó Istentől, a genetikájukkal, az őstörténetükben, mindenben, ami mindenkit csak előbbre visz. Köszönöm és szeretettel gratulálok, és jövőre találkozunk ugyanitt.
Igen és találkozunk ott a vetítésen a Gerebics Sándor filmrendező Carte Rouge című filmjén, igen készültem.
Az ünnepségen jelen volt Dézsy Zoltán Balázs Béla-díjas magyar rendező, szerkesztő-riporter, sorolhatnám tovább is, aki szorosan kapcsolódik a magyar kultúra napjához, és beszélgettünk az új készülő filméről.
Dézsy Zoltán filmrendező
Nekem nincs hiányérzetem. Tényleg nincs hiányérzetem. Amit én a pályámban befutottam az én lehetőségem és adottságaim függvényében, azt én befutottam. Médiában kezdtem, voltam újságírói gyakornoktól kezdő riporter rádióriporter főszerkesztőig, a képernyősig vittem, bár nem hozott szakmai csúcsot, főszerkesztő, igazgató, nem tudom, mi nem voltam, rendező, minden voltam és minden műfajban kipróbáltam magam ami nekem öröm, hogy ez a munka nekem játéknak tűnik. Így lettem munkamániás, nincs hiányérzetem, amit rólam tudni kell,
A Seuso-kincsek rejtélye, Seuso-kincsek titka - 1. rész és 2. rész, a Seuso kincsek és hazahozatala projektem, amiből van egy film, ami most is pörög a youtube-on az nekem hála Istennek egy nagy boldogság, hogy megcsinálhattam nem kis részben ennek is köszönhetem, hogy Balázs Béla díjas lettem, úgy hogy mindent elértem, amit elérhettem volna. Rettenetesen boldog vagyok, hogy még néha azért csinálhatok új filmeket.
Ezt kevesen mondhatják el magukról, és nem sok emberrel találkoztam, akik így tudják elmondani magukról, aki így tudta összefoglalni a szakmai tevékenységét.
Miután a magyar televízióban dolgoztam több, mint két évtizedig, 1987-től gyakorlatilag megszakításokkal dokumentumfilmesként és dokumentumfilm főszerkesztőként, mert az is voltam. Voltam egy pár évig közművelődési oktatási művelődési és dokumentumfilm főszerkesztő, azt sem tudom, hogy tudtam ellátni ezt a sok dolgot, amire én büszke vagyok, hogy kb. 50 dokumentumfilmet készítettem, és ezek úgy mondhatom, hogy meghatározóak voltak. Abszolút, azt kell mondani, hogy ajándék volt, hogy én a magyar televízióban dolgozhattam. Ajándék volt, hogy ezt a sok filmet megrendezhettem, megírtam, leforgathattam.
Belegondolsz, ugye arról forgattam filmet, amiről akartam. Jött egy ötlet, egy beszélgetés, csináljunk róla egy filmet és film lett belőle. Egy hihetetlen alkotói szabadságnak voltam én a kedvezményezettje. Többet már nem is tudok mondani. Az a furcsa és sorsszerű helyzet van ma nekem, hogy én most dolgozom egy olyan filmen, ami a Himnusznak a történetéről szól, de a 20. századi történetéről: Az ötvenes évek elején Rákosi Mátyás eldöntötte, hogy a dolgozó népnek egy új himnusz kell, mert a régiben az van benne, hogy Isten áldd meg a magyart, és hogy ezt nem lehet. Először Illyés Gyulát kereste meg, aki elhajtotta. A filmem tulajdonképpen a Kodály Zoltán karakteréről, magatartásáról szól. Rákosi Kodály Zoltánt is megkereste, hogy ha lesz egy új szöveg, akkor komponálna zenét. Kodály válasza csak ennyi volt, hogy jó a régi. Az ötvenes évek elején a Rákosi diktatúra tombolásán ez egy olyan bátor tett volt, hogy erről írtam egy filmet, egy mozzanatot.
Ma amikor a magyar kultúra napján Kölcseyre és a Himnuszra emlékezünk, hát akkor talán az én filmem kicsiben kiemeli, megemlékezik erről a bátor tettről. Szembe mertek menni a diktatúrával és emiatt a mai napig úgy kezdődik a Himnusz, hogy az Isten áldja meg. Úgy hogy nekem a mai napon, a magyar kultúra napján ez a mondanivalóm.
Nagyszerű összefoglalója ennek a mai napnak. Nagyon remélem, hogy ez egy isteni jel volt. Mikor várhatjuk az új filmet?
Két év. Úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült a forgatókönyv, nem is olyan nehéz leforgatni, tehát nem kerül milliárdokba. Egy milliárd körüli összegbe kerül. Ha kevesebbet adnak, abból is meg lehet csinálni, de ez egy olyan nagyjátékfilm, aminek lesz tévés változata és nem csak erről az erkölcsi kiállásról szól, ez itt kordokumentum az ötvenes évekről. Nagyon optimista vagyok.
Öröm hallani. Ragadjon át ez az optimizmus a filmkészítés minden területére.
Én csak optimistán tudok működni. Mindenkinek ezt javaslom.
Gerebics Sándor magyar filmrendező, a Magyar Filmakadémia Elnökségének tagja
Köszönettel tartozom Gerebics Sándor filmrendezőnek, amiért a magyar kultúra napján részt vehettem a Magyar Filmakadémia Aranyérem díjátadóján, ahol nyolc neves életművet értékeltek. Gratulálok, hogy létrehozta a Filmakadémia ezt a díjat, és hogy beszélgethettem a díjazottakkal és a szakma képviselőivel.
Ez a díj előtérbe helyezi azokat az értékeket, amelyeket a díjazásban részesültek képviselnek a szakmában. Ezekre szükség van. Elkezdtünk valamit, ez az első lépés volt az első díjazottakkal és majd folytatjuk.
A következő évben már a szekciók fognak javaslatokat tenni a díjazottak személyére.és remélem, hogy ez egy neves hagyomány lesz. Ez egy olyan díj, amit tisztelettel igyekszünk átadni azoknak, akik ebben kiválasztottá válnak és mintát tudnak adni a következő generációknak.
Gratulálok a Magyar Filmakadémiának és az általa alapított Aranyérem díjban részesülteknek a Magyar Kultúra napján.
