Az Országos Széchényi Könyvtár A VERSHAZA című állandó kiállításán látható a Kölcsey Ferenc Himnusz kéziratának a nemesmásolata, és részleteket tár fel a Himnusz történetéről is a tárlat.

Két éve, 2022. január 22-én, a magyar kultúra napján nyílt meg a Városligetben a Magyar Zene Háza. A rendkívül sikeres két évet magáénak tudható zenei intézmény az átadás napja előtt majd egy hónappal már elkészült, de keresve a méltó megnyitó időpontot, január 22-re esett a választás, ezzel is csatlakozva a magyar kultúra napjához.  Az épületben a Zenetörténeti kiállításon külön helyet kapott Kölcsey Ferenc magyar Himnusza a kiállítótérben.

A magyar kultúra gazdagsága széles e világban ismert és elismert. Ahogy a múltban, úgy a jelenben is kiemelkedő magyar alkotó művészek születtek és születnek, akik jó hírét viszik a magyar kultúrának a nagyvilágban.

Illő, hogy méltó módon emlékezzünk meg Kölcsey Ferenc Himnuszának születésnapjáról, a magyar kultúra napjáról.

Fogadjuk szívünkbe Himnuszunk sorait és szeressük a magyar hazát, mert e néphez tartozunk, ez a hazánk.

Kölcsey Ferenc: Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból

 ,,Isten, áldd meg a magyart

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel;

Bal sors akit régen tép,

Hozz reá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szőlővesszein

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád

Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villámidat

Dörgő fellegedben,

Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd töröktől rabigát

Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain

Ozman vad népének

Vert hadunk csonthalmain

Győzedelmi ének?

Hányszor támadt tennfiad

Szép hazám kebledre,

S lettél magzatod miatt,

Magzatod hamvvedre?

Bújt az üldözött s felé

Kard nyúlt barlangjában,

Szerte nézett s nem lelé

Honját e hazában.

Bércre hág és völgybe száll,

Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál,

S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,

Kedv s öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyettek.

S ah, szabadság nem virul

A holtnak véréből,

Kínzó rabság könnye hull

Árvánk hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!"