Virágvasárnaptól Húsvétvasárnapig tart a legmélyebb küzdelem az élet és a halál között. Magára vette a világ fájdalmát, és a legkisebbekkel egyesült. Üldözték és megölték az Isten Fiát. Megbocsátott, mert nem tudták, mit cselekednek.
Nem mindegy, hogy melyik utat választjuk. Járhatunk a jó úton és a rossz úton is. Az Isten az embert a saját képmására teremtette szabad akarattal és saját döntéssel. Tőlünk függ, hogy a lehetőséggel jól élünk vagy visszaélünk.
Az Isten útja a szép, a jó és az igaz út. A gonoszé a bűn. A bűnösökért jött az Üdvözítő, hogy magára vegye a világ bűneit, és megmentse a bűnösöket. Meghalt azért, hogy nekünk örök életünk legyen. Erről szól a Nagyhét.
A dicsőséges bevonulás pálmaágakkal, a lefizetett „Feszítsd meg”-ek, az Utolsó Vacsora áldozata, az Oltáriszentségben megjelenő Jézus, az árulás, a magára hagyatottság, a fájdalom, a félelem,
az áldozat, a megfeszítés, a kínhalál, a beteljesedés, a megváltás, a megbocsátás.
„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lukács 22, 42)
Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. (János 12,27)
Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lukács 23, 34)
A lator megtér. Ígéretet kap. „Még ma velem leszel a paradicsomban.”
A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” Lukács 23, 40-43)
Az ég elborul, a nap eltűnik, a vihar lecsap, a sötétség borít be mindent. A természet megrendül.
A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét. (Lukács 23, 44-46)
A százados megtér. Ráismer az Úrra.
Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” (Lukács 23, 47)
Mindannyiunkért halt meg, hogy megváltson a bűneinktől, és azért, hogy örök életünk legyen. Mindennek az oka az, hogy az Isten szeret, és szeretetből teremtett. Az Isten Fia az életét adta értünk, hogy megmeneküljünk a bűn hatalmától. Az örök élet záloga a szeretet. A Feltámadás a válasz a Húsvét Ünnepére.
Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. (János 15, 13)
Ezért az óráért jött, hogy megmentse a bűnösöket a bűn hatalmától és megajándékozza az örök élettel. A Húsvét Ünnepe győzelem az élet mellett a halál ellenében. Minden élethelyzetből van kiút az életszentségre.
...mert meg van írva: „Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.” (1 Péter 1, 16)
Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. (Máté 25, 40)
A végső győzelem az Élet, a Húsvét titka, a Szeretet! A keresztények legnagyobb Ünnepe a Húsvétvasárnap titka, az Ünnepek Ünnepe. Nagy titok ez. A titok megértése kegyelem. A megváltás a legnagyobb szeretet az emberért.
Kísérje áldás a felkészülést a szent napokon Húsvét győzelmére és hozza el a békét a szívekbe és az egész megváltott világba! Vesszen a gonosz és győzzön a szeretet!
